"Három dolog fontos az életben. Az első, kedvesnek lenni. A második kedvesnek lenni. A harmadik, kedvesnek lenni." (Henry James)
Ezen a héten van a Mentális Egészség Hete, mely idén a Kedvesség témájára fókuszál. A kedvesség alapvető fontossággal bír az emberi életben, az utóbbi pár hónapban azonban talán még jelentősebbé vált. A karantén időszak alatti kihívások előtérbe hozták az igényt, hogy kedvesen és gyengéden forduljunk a körülöttünk lévőkhöz, a tőlünk távoli szeretteinkhez és önmagunkhoz is (például az öngondoskodás által).
Ahogyan a Mentális egészség hetét kezdeményező alapítvány honapján is olvashatjuk: "A kedvesség az alapköve a saját egyéni és társas mentális egészségünknek." A következőkben néhány kutatáson alapuló bizonyítékot olvashattok arról, miért is van nagy jelentősége a kedvességnek a lelki egészségre!
Mitől is válik fontossá számunkra a kedvesség? Mi áll ennek a hátterében?
A kedvesség egy veleszületett igényünk, mely spontán módon fejlődik ki kora gyerekkorban. Elmondható, hogy várjuk másoktól a kedvességet, és mi magunk is igyekszünk kedvesnek lenni másokkal, hiszen ezáltal tudunk kapcsolódni. Amikor valami kedves cselekedetet hajtunk végre, az agyunk jutalmazó rendszere lép működésbe, és egyfajta kellemes megelégedettség érzéssel jutalmaz minket (a pszichológiában ez az úgynevezett “warm-glow). Ez a reakció állhat a kedvességre sarkalló motiváció hátterében. Úgy is mondhatnánk, hogy: "kedvességre programozzuk az agyunkat."
A kedvesség az alap emberi természetünk része. A kötődésért felelős (oxytocin) hormon termelődését serkentve elősegíti a másokhoz tartozás érzésének növekedését, mások érzéseinek jobb megértését és a bizalmat. Ezt a hatás nem csak a kedves cselekedetet véghez vivőben jelenik meg, hanem az azt elfogadóban is.
A kedvesség nem csak a motivációnkra és szociális kapcsolatainkra van pozitív hatással, hanem a saját érzéseinkre és jóllétünkre is. Egy oxford-i kutatás eredményei alapján a "Végezz egy hétig kedves cselekedeteket" kihívásban való részvétel pozitív hatással volt a résztvevők jóllétére, elégedettebbnek és boldogabbnak érezték magukat. A kihívás alatt elvégzett pozitív cselekedetek száma és a pozitív érzések növekedése közt kapcsolat mutatkozott, vagyis minél inkább igyekeztek a résztvevők a kedves cselekedetek teljesítésére, annál jobban érezték magukat a bőrükben a kutatás végén. Továbbá nem találtak különbség a pozitív hatás tekintetében aközött, hogy ezek a kedves cselekedetek önmaguknak, hozzájuk közelállóknak, ismeretleneknek szóltak-e vagy akár csak megfigyelői voltak egy-egy ilyen eseménynek. A kedvesség minden szinten pozitívan hatott a résztvevőkre!
Az önmagunkkal szembeni kedvesség fontossága
Az alábbi idézet: "A kedvesség velem kezdődik" (RAKtivist) jól kapcsolódik a fentebb írtakhoz, miszerint az önmagunkkal való kedvesség ugyanolyan pozitív hatásokkal jár, mint a másokkal való. Kutatások alapján az önmagunkkal való kedvesség növeli az önértékelést és a szerethetőség érzését. Azonban önmagunkkal kedvesnek lenni sokszor nehezebb, mint, amilyennek hangzik. Egy kedvességet kutató pszichológus ezt úgy fogalmazta meg, hogy "Amennyiben kihangosítanánk a belső dialógusunkat, melyet önmagunkkal folytatunk, biztosan nem mondanánk ki ugyanezeket a dolgokat a szeretteinknek." Mivel sokszor nehezebb az önmagunk iránti kedvesség, mint a mások iránti, fontos kimondottan figyelnünk erre és gyakorolnunk az önmagunkra irányuló kedves cselekedeteket is.
Ennek egy módja az úgynevezett "önegyüttérzés" (self-compassion), amely 3 összetevőből épül fel:
1. Önmagunk iránt érzett kedvesség: önmagunkkal szembeni kedvesség és megértés olyan módon, mint azt számunkra fontos emberekkel tennénk
2. Közös emberi természet: annak felismerése, hogy saját élményeink nem egyediek, mások is küzdenek hasonló problémával, nem vagyunk ezzekkel egyedül
3. Jelentudatosság/Mindfulness: saját érzéseinktől való távolság, azok objektíven szemlélése, vagyis elfogadása annak, hogy lehetnek negatív érzéseink, de nem ezek határoznak meg minket
Az önmagunkkal való kedvesség egy fontos első lépés, ami tudatos erőfeszítést kíván ugyanúgy, mint a másokkal való kedvesség. Még akkor is, ha tudjuk, hogy mennyi pozitív hatása és milyen ereje van a kedvességnek, sokszor elfeledkezünk róla, nem igazán fordítunk időt és figyelmet rá. Ez nem azt jelenti, hogy folytonosan kedves cselekedetek kivitelezésével kell bíbelődnünk, csupán azt, hogy érdemes apró kedvességeket beépítenünk a napunkba, és egyfajta szokássá tenni ezeket. Ehhez segíthetnek a különböző kedvességgel foglalkozó szervezetek kihívásai (EFPSA Organised Acts of Kindness, Random act of Kindness, Kindness.org). Ezek a kampányok is kapcsolódnak a korábbi idézethez, miszerint a "Kedvesség velem kezdődik", építve ennek az "add tovább" természetére. Azáltal, hogy mi kedvesen állunk másokhoz, és apró kedvességekkel tesszük más napját (vagy akár a sajátunkat) széppé, motiválhatunk másokat is, hogy így tegyenek - így terjed a kedvesség. Kutatások szerint azok, akik megtapasztalták, hogy mások kedvesek voltak velük háromszor nagyobb valószínűséggel tettek maguk is valami kedveset, mint azok, akik nem.
Összefoglalva a kedvesség rengeteg pozitívummal jár, serkentőleg hat a jóllétünkre, boldogabbnak és elégedettebnek érezhetjük magunkat általa, növekedhet a másokhoz való tartozásunk érzése, továbbá segítségünkre lehet a szorongás és depresszió leküzdésében! Kedves cselekedeteink által nem csak mi részesülünk a pozitív hatásokból, hanem azok is, akikre ez irányul. Az "add tovább" természete által akár nagyobb csoportokra, a társadalomra is gyakorolhat pozitív hatást! Mire várunk még, tegyük mindennapi szokássá a kedvességet, hiszen a
“Kedvesség az a jel, amit a világon hagyunk." (RAKtivist)
Felhasznált szakirodalom:
Chancellor, J., Margolis, S., Jacobs Bao, K., & Lyubomirsky, S. (2017). Everyday prosociality in the workplace: The reinforcing benefits of giving, getting, and glimpsing. Emotion. Advance online publication.
Hamilton, D. R. (2010). Why kindness is good for you. London: Hay House.
Neff, K. (2003). ‘Self-Compassion: An Alternative Conceptualization of a Healthy Attitude Toward Oneself’. Self and Identity 2(2):85–101.
Park, Soyoung Q., Thorsten Kahnt, Azade Dogan, Sabrina Strang, Ernst Fehr, and Philippe N. Tobler. 2017. ‘A Neural Link Between Generosity and Happiness’. Nature Communications 8(1):15964.
Pogosyan, M. (2019 April 11.) ‘Why Choose Kindness’. Psychology Today. Forrás: https://www.psychologytoday.com/blog/between-cultures/201904/why-choose-kindness
Rowland, L. (2018. February 13.) ’Kindness – society’s gold chain?’ The Psychologist. Forrás: https://thepsychologist.bps.org.uk/volume-31/february-2018/kindness-societys-golden-chain
Rowland, Lee, and Oliver Scott Curry. 2019. ‘A Range of Kindness Activities Boost Happiness’. The Journal of Social Psychology 159(3):340–43.
Warneken, F., & Tomasello, M. (2009). The roots of human altruism. British Journal of Psychology, 100(3), 455-471.
Comments